Ha azt mondom, elég különös év volt ez, finoman fogalmazok. Januárban erdőtüzekről, egy kirobbanóban lévő harmadik világháborúról olvashattunk, és akkor még Európában nem is terjedt el kedvenc vírusunk. Márciusban sulibezárás, online oktatás, Cili néni, Györffy Pali bácsi, szarabbnál szarabb mémek, Animal Crossing, két hétig ki sem mozdulás a házból. Kipuskázott ZH-k, háziírás hajnalig, egybefolyt hetek, hónapok, aztán nehéz szülés után újra suli. Ami tartott, ameddig tartott. Trump leváltása, mesekönyvdarálás, hasonlók. És most? Skype-on megtartott szilveszter, több év után először itthon megülve.
A rengeteg negatív és meghatározó dolog mellett, mely mély és kevésbé mély benyomást tett rám, akadtak jó dolgok és olyan emberek is azért, akikért hálás lehetek.
Az egyik Eliszon, akivel időközben egymásra találtunk és egy olyan űrt tölt be, amiről nem is tudtam, hogy létezik. A másik Heni, akivel pedig újra egymásra találtunk: örök élmény lesz az a többórás messenger-hívás, amit pár hónapja folytattunk le.
Idén is hálával tartozok a kis *GLUGGY*-os csapatnak: Nyum, Fló, Ritsu és Ren, hogy ott vannak, sose hagynak cserben, ha meg kell nevettetni, és benne vannak mindig egy találkában (nyilván mindig van valami kínlódás és kavarás, de végül csak összehozzuk). Idén dartsozni, kávézni, társasozni tudunk elmenni, és volt egy érdekesen végződő Molnár-féle is (a távolabbi jövőben biztosan mindenki mosolyogva fogja felidézni).
Kudos Barbinak is, akivel bár néha teljesen máshogy látjuk a dolgokat, mindenben segít, de legfőképp elválasztanpi a hétvégi semmittevést és a hétköznapi tevékenykedést. Mondhatjuk úgy is, hogy élő lelkiismeret, ami bár néha bosszantó és kínos, iszonyatosan hasznos és szükséges.
A témavezető tanáromért is hálás lehetek, bár türelmét, dicséreteit és biztató szavait úgy vélem, nem érdemlem meg. Több másik tanárra ez szintén igaz, akik idén tanítottak, és nem akarták megnehezíteni az amúgy is káosszal teli időszakot.
Néhány csoporttársamnak is köszönöm, hogy személyiségükkel fel tudták dobni az unalmas online órákat és azt a maroknyi megtartott személyest.
Ide tartozik még anya barátja is: mindig számíthatunk rá, anya mellette igazán boldognak látszik, és nagyon aranyos párt alkotnak. Elmentünk négyesben nyaralni négy nagyon kellemes napra Szilvásváradra, és bejártuk a környéket is. Majdnem olyan voltunk, mint egy család.
Ha minden a terv szerint halad, 2021 nyarán, fél év múlva végzek a BA-val. Egyelőre nem akarok mesterszakra menni, eleve megkérdőjelezem néha, hogy "faszér jöttem germanisztikára". A válasz igazából az, hogy mert nem volt jobb ötletem. Nem leszek a némettel egy cseppet sem boldogabb, de legalább lesz egy út számomra, amin elindulhatok. Ha ez kell ahhoz, hogy ráleljek az enyémre, so be it. A nyelveket továbbra is szeretem, érdekesek és lenyűgözőek. Egyetemi éveim során, ha nem is minden úgy történt, mint ahogy azelőtt képzeltem, nagyjából kellemesen éreztem magam. Az, hogy sose tanultam ezelőtt és hogy nem is igazán tudom, hogyan kell, meglátszott. A szerencse mindazonáltal mindig rámtalált a legvégén; remélem, tervezett utolsó félévemre is marad belőle. Egyelőre nem tudom tehát, hogy az Egyetemnek tartozom-e hálával vagy köszönettel, ezt úgyis utólag dönti el az ember. Biztosan más ember lennék az élmény nélkül, szóval fogalmazzunk úgy, be van készítve az a blessing. Ha már tervek, akkor meg kell említsem, hogy tanulói szerződésem van az DT ITS céggel, ahol ha minden jól megy, egy évet dolgozni is fogok, szóval köszi, hogy nem fogok mindjárt éhen halni friss bölcsészdiplomával a kezemben.
Amivel idén több lettem... nos, nem túl hosszú a lista. Felfedeztem Spotifyon egy podcastet, név szerint ez a Harry Potter and the Sacred Text. Angol nyelvű, már majdnem 100 félórányi adást hallgattam meg, és az angol hallásértésem érezhetően sokat javult (szomorú, hogy németül nem találok ilyeneket, pedig esküszöm kerestem). A két host a HP kötetek fejezeteit értelmezi, elemzi, vitatja meg egy központi témán keresztül, és bár elég bugyutának tűnik, hogy pont ez, de az igazság az, hogy úgy érzem, pont ez a podcast fog baromi sokat segíteni a szakdolgozatomban elemezni a Demiant. Az elemzés mellett saját életükből is mesélnek egy-egy sztorit, csinálnak sacred practice-eket, van fanüzenet is, a végén pedig blessinggel zárnak. Érzem magamon, hogy emiatt kedvem lett az életemben több dolgot is szertartásszerűen művelni, csak nem tudom, hogy kezdjek hozzá, hogy alakítsam ezeket. De majd elválik.
Új zenéket, sorozatokat fedeztem fel, mondhatni, több lettem általuk. Billie Eilish például segített néha házit írni, amíg meg nem tanultam a dalszövegeket is, azóta inkább elvonja a figyelmem. Néhány új dark cabaret zenét is találtam, szeretés van. Jonathan Young pedig továbbra is a szívem csücske.
Az idén megnézett sorozatok közül először is az On My Blockot tudnám kiemelni, bár a harmadik évad kicsit weirdre sikeredett, én azért nagyon szépen kérnék egy negyedik évadot, mert a season finale a szívemet törte össze az életszagúságával.
A következő a Never Have I Ever, imádtam minden részét, szintén kérek új évadot, mert fúj Ben.
Az A Series of Unfortunte Events is valami fantasztikusan deprimáló, de egyben zseniális volt, kell egy Jacques Snicket az életembe. Ha már itt tartunk, egy Alaric Salzman (Legacies) és egy Elijah Mikaelson, (The Originals) se ártana.
Amit még néztem, nem feltétlen végig, a teljesség igénye nélkül:
- Luna Nera
- Grand Army (instant depresszió a felétől, bár még mindig boldogabbnak tűnik, mint az Euphoria, nem tudom, mikor lesz lelkierőm azt is továbbnézni)
- Sex Education
- Chilling Adventures of Sabrina (nem akarom, hogy Riverdale2 legyen, annyira jó volt az első két évad...)
- Lucifer (Tom Ellist is kérem, hupsz, kijött az apakomplexus, sorry)
- Teen Wolf
- The Witcher (szorri, nem néztem végig és nem is igazán maradt meg, oedif biztos jó, csak kicsit kusza volt és untam, meg sose játszottam a játékkal)
- És végül ellenérzéseimmel nem törődve végigbinge-eltem a The End of the F***ing World-öt is, bár az már elég rég volt, de úgy emlékszem, elvoltam vele. Az új Stranger Things évadot pedig továbbra is tárt karokkal várom.
