NA DE SZORACSI...!: My life is a joke... xD

XDDDDDD Amúgy ez Ritsu blogjáról van~ :3

Egy biztos, az én életem nem a legunalmasabbak közé tartozik. xD Olybá tűnik néha, hogy úgy egyrészt koordinációs képességeim hiányosan fejlődtek ki, másrészt egy nagy adag szerencsétlenség is párosult hozzám. Emiatt aztán rohadt vicces dolgok történek velem, melyek mondjuk inkább a külső szemlélőnek poénforrás, nekem szimplán ciki. xDD Gondolkozok néhány bénázásomon, szerencsétlenkedésemen, ami talán egy halvány mosolyt varázsol munkában és/vagy tanulásban megfáradt arcotokra. :3

A top10-ben egyértelműen benne vannak a tavalyi tesi órai agyf*szjaim: első a csodás elesésem, melyben a bokám feldagadt, de ez tartott vagy 2 napig. xDD

A másik az szintén még Kállóban történt: néha a kedves, drága eszemaszived tanár úrra rájött az ötperc és kifutatta a társaságot a Harangodi tóra. Nem tudom mekkora távolságra van a sulitól, a lényeg, hogy a 45 perc pont elég rá, hogy oda és visszaérjen az ember. Nos, Sora akkor nagyon tele volt mindenféle pozitív dologgal, ha energiában azért nem is bővelkedett. Határozottság, céltudatosság és hasonló finomságok. Olyannyira túltöltődtem, hogy a lányok közül harmadikként értem az ominózus tóig, Sajnos azonban eddig tartott. Meg se bírtam mozdulni, amint leültem a fűbe. xDD Pappla szerencsére megkegyelmezett rajtam, ezért felülhettem mögé a biciklire... XDDDD Hát jó... kicsit sem néztem ki hülyén a tesitanár mögött, miközben az osztálytársak azt kérdezgették, hogy ők nem ülhetnek-e fel... Rohadt kínos volt. xD >//////<

Ez megtetszett, és illik ide, mert hűen illusztrálja
agyi képességeim. xD

Tesiórán volt olyan, hogy kétszer taknyoltam el egy órán, egyszer röpiztünk és ahogy ütök a labdába, háttal elvágódom, rossz irányba vittem a labdát... Nem nekem való. :"DDD

De itthoni vicces eseteim is voltak már a labdának nevezett gonosz, gömb alakú életmegkeserítővel. (Amúgy szeretek labdázni... de tényleg xD) Feldobom a tetőre... várok... nem jön le. Tán a gravitáció nem hat? Vagy olyan erős a dobásom, hogy most gravitációs pályára állítottam a Jupiter és a Szaturnusz közé, esetleg űrszemétként kering az éterben? Sajnos ennyire nem lett nagy a hatás: fennragadt a tetőn, s kénytelen voltam a napernyő szárával perceken keresztül, megfeszített munkával leszedni onnan. Az is előfordult már, hogy alkarérintéssel ütném a labdát és nemes egyszerűséggel az orromat találja el a kicsike. x3

Random csúsztam már el az utcán menet, ugyanúgy, mint amikor kibicsaklott a lábam. Just Dance közben, mikor ugrás volt, és rosszul érkeztem. xD Csúszásmentes sárga csíkon estem el. Egyszer, még hatodikban nagyba' szaladtam le, hogy az ebédlőben ne a húszméteres sor legvégén várjak a kajára, ezért a másodikról felbőszült bika módjára szaladtam le lány létemre a lépcsőn. Sejtettem, hogy három lépcsőfokot nem tudhatok le egy ugrással - de akkor már késő volt. De öröm az ürömben, hogy esküszöm jól esett a levegőben lenni... xD Mindössze a földet érés a dolog hátulütője.

EZMI? XDDDD Te jó ég TOP és Seungri. xDD

Rendszeresen kések le buszokat, főleg olyat, amelyik az első és utolsó, one and only busz Lugos fele. De késtem már le a reggeli iskolabuszt, indultam már ki a busz elé 55-kor, miközben egészre már itt van és nyolc perc az út a megállóba. Suliból még idén nem késtem el, ami csoda, tekintve, hogy volt olyan, hogy félkor keltem fel, pedig 8-kor már kezdődik a biosz óra az egyik legszigorúbb tanárral. xDD Borotvaélen táncolok legtöbbször.

Ez pedig az egyik legújabb esemény. Történt egyszer, szünet előtt közvetlenül egy pénteki napon, hogy álmosan kikelek az ágyból. Körülnézek a polcomon; a legszükségesebb kellékeket - mint fésű, fogkefe+fogkrém, fejhallgató, pénztárca - látom meg csak, mivel mindent be kellett rakni a szekrénybe, mert kiadják a kolit. Nos, kicsit sietek, bár reggelizni nem kell. A nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy a kulcsom benne van a szekrényben, és ez a tény pont abban a pillanatban tudatosult bennem, amint rányomtam a lakatot a szekrényre. TwT

Ki az az idióta, aki bezárja a saját kulcsát? XDDD Hát peeersze, hogy Sora. xD

A pénztárca szerencsére benne volt az utazómban a diákigazolvánnyal együtt, így haza tudtam menni. x3 Mivel szünet volt, volt időm kitalálni, mi legyen. Nézegettem a lock picking-es videókat, hogy hogyan törjek fel zárat. Gyerekek, amilyen könnyűnek látszik, olyan nehéz. xDD Jó, azt profik csinálták, de na. Legalább már tudom a lakat és a kulcs működési elvét. :3 xD Végül szóltam a portásnak, hogy milyen idiótaságot csináltam, majd egy nevelőtanár levágta nekem a hülye lakatot. -w- Nem gond, tanultunk az esetből. xDD És mire következtethetünk? Jövőre a másodikon akarok lakni, mert ott kulcsosak a szekrények. XD

Tegnap is megpróbáltam úgy táncikálni, hogy míg egyik térdem fent van, addig a másikkal hátracsúszok, mindezt a konyhában a csempén. Egy alkalommal ráléptem a nagylábujjamra, kábé fél percre rá pedig kis híján hátraestem és lenyomtam a spárgát - megfogadtam, hogy többé nem táncolok ilyet! ... a konyhacsempén. ._.

És egy vicces kis apróság a végére, ami nem ciki, hanem azt bizonyítja, igenis van remény: hátul ülök kémián két fiú osztálytársam között (meghatározott az ülésrend), és random előveszem a telefonom, már nem is tudom, miért, mikor a tanár felkiált: - Azonnal add ide!, s megindul a tőlem 3 paddal előrébb ülő lány elé. Én és az egyik srác ugyanabban a pillanatban dugtuk a zsebünkbe a telónkat, látni kellett volna basszus. xDD Hát igen, az osztályom 99%-a nem kémiából fog érettségizni. x3

Aktuálisan hallgatott szám: