*A bejegyzés termékmegjelenítést tartalmaz! Keine anyagi
haszon és a többi blabla~*
Aki nézi az időjárás-jelentéseket, bizonyára tudja, hogy a
közel fél hónapos szárazság és kánikula után kicsi hazánk most úgy nyakon lett
öntve friss esővízzel, hogy Pest hirtelen Velence mocskosabb és kevésbé
romantikusabb kiadásává változott. A tévében látottak alapján tényleg csak a
kocsikat kellett volna kicserélni gondolákra, és nem kellett volna százezreket
költeni egy utazásra Olaszországba.
Nem csak az ország északi része kapott az esőből, hanem az
Alföld is. Mégpedig azon csodás napon, mikor kis családom felkerekedett, hogy
iskolakezdés előtt még bevásároljon egy nagyot Magyarország második legnagyobb
városában, Debrecenben.
Busszal indultunk: anya, niichan meg én. Már mikor a
buszmegállóba indultunk, esett az eső, de ez nem tántorított el minket a
célunktól. Először Tescoba mentünk, aztán mivel ott semmit nem vettünk,
mindössze kaját, átvonultunk a körülötte lévő üzletekbe, szintén eredmény
nélkül. Áru az éppen volt, de rájöttem, hogy én fenemód sóher vagyok, 9000
Ft-ot nem adok ki egy táskáért, szóval elindultunk a Fórum felé, mert nekem
világéletemben Budmil táskám volt, ami elég jól szuperált, nem akartam hát
megszakítani a sort. xD (Nem vagyok márkafanatikus, mindössze ehhez
ragaszkodom, meg hát amúgy is utalványra vásároltunk.)
Volt a Fő téren egy kisebb bazár, niichannak megakadt a
szeme egy Naprendszeres könyvön, anyának megesett a szíve rajta és kiperkálta
azt az ötszáz forintot, majd ő is meglátta a kedvére valót: Rejtő kötetek
csinos kupaca pislogott rá. Rábeszéltem, hogy vegyen magának, úgyse kapott
semmit névnapjára se, meg sose vesz magának semmit, így ő is választott két
könyvet. Pár bódéval arrébb megláttam egy HP5-öt, háromezerért. *3* owo” Jó
bolt lett volna, de 3000 az mégiscsak sok, nem ezért jöttünk. xD Megkerestünk
inkább egy antikváriumot, mert a könyvekről eszünkbe jutott, hogy öcsémnek még
mindig nincs Micimackója, de nem volt, csak az Alexandrában… egy 250 oldal
körüli könyv volt 2800(!)-ért. Ott kaptam szívrohamot, hát a majd’ hétszáz
oldalas Főnix Rendje volt 3000… -_____-
Sóherkedés ide vagy oda, cipő kell, táska ajánlott, így
elvezettem cseppet sem népes famíliámat a Fórumhoz. Mellesleg majd leszakadt a
lábam. Rögtön betértünk a Budmil boltba, ahol a múltkor is láttam válltáskákat.
Míg mérlegeltem az árukat és az árukat (ez tök jól hangzik xD), anyáék is
szétnéztek. Két táska volt esélyes: egy kék mintás kilencért meg egy minimális
díszítéssel ellátott fekete hétért. Na tippelj, melyikkel távoztunk a boltból?
x3 A feketével, természetesen.
A cipő már jóval nehezebb volt. Mivel a Tacskóban csak
F&F-es holmik vannak, az üzletsoron meg nem volt normális, a Sports Direct
meg kapjabeanemlétezőmet, hogy nem fogadta el az utalványt, máshol kellett
szétnézni. Nekem még gimnázium előtt vett apa egy Nike-t, ami a legkényelmesebb
cipőm közül első helyezett, és hasonlót kerestem: egyszerű fekete-szürke, előzőével
azonos fazonnal. Ezt elképzelni könnyebb volt, mint kivitelezni, ugyanis a
cipőboltok tele voltak neonszínű, (számomra legalábbis) undorító lábbelikkel,
elképesztő áron. Már elnézést, de mi kerül rajtuk átlag huszonötezerbe? O_o
Aztán a Hervisben keresgéltünk, a legtöbb cipő 39-es
mérettől kezdődött, nekem meg (mint kiderült) a 38-as a jó. De végül találtunk
esélyest. Volt benne egy kis rózsaszín, de amúgy megfelelt a kritériumoknak… ám
nem volt méretben. -___- Egy fél számmal kellett volna csak nagyobb! Ott
bosszankodtunk, majd niichannak is betettünk egy táskát, és kelletlenül
elhagytuk az üzletet. Mellesleg még mindig majd’ leszakadt a lábam. Leültünk,
ettünk, anya még szétnézett, majd felajánlottam, hogy elmehetünk a Plázába is,
itt van közel. Anya már nem bízik annyira abban, hogy tényleg közel vannak-e a
dolgok egymástól, mert az én „közel” fogalmam amolyan „városi viszonylatban
közel”, neki meg közel van a buszmegálló meg Gyuri boltja. x3
Utolsóként benéztünk a Deichmannba nagy kegyesen, és… SIKER!
Megtaláltuk ugyanazt a cipőt, ami a Hervisben volt, egy ezressel olcsóbban és
megfelelő méretben. c: Anya annyira örült ennek, hogy rögtön meg is fagyiztunk
a spórolt pénzből. xD Néztem vonatot, de lekéstük (illetve nem értük volna el
időben), így hát elindultunk a Plázába is,a Hádába.
Akkor szembesültünk a kinti időjárási anomáliával. A
gyanútlan vásárlók és utcán járkálók beszaladtak az épületbe és onnan pislogtak
a zuhogó esőre amolyan „Jé, ez mi? Ijesztőnek tűnik… Mit kell most csinálni?!
O.O” fejjel… Komolyan, ezek cukorból vannak? xD Biztos félnek, hogy a
legközelebbi DKV buszmegálló véletlenül 30 méterre van és megnedvesedik a
cipellőjük, míg méretes esernyőjüket felhúzzák, és magukra kapják az
esőkabátot…
Anya kint elszívott egy cigit, majd összepakoltuk a holmikat
úgy, hogy valamennyit minél kevesebb víz érjen, és átbattyogtunk a Plázába.
Öcsém már nagyon fáradt volt, nekem meg változatlanul fájt a tappancsom. Nem
sok időt töltöttünk ott se, mert későn vettem észre, hogy mi a Hádában
parádézunk, addig a következő vonat fél óra múlva indul, mi meg niichannal
biztos nem jutunk ki az állomásra. Szaladtunk hát, majd mivel anya egyre
biztosabb lett abban, hogy ezt lekéstük, felültünk a villamosra. x3 Így már
végképp nem ért sokat az, hogy a cipőm egy ezressel olcsóbb volt. xD
Végül simán volt időnk így jegyet venni is meg minden,
felültünk a vonatra, anya kint még egy cigit elszívott (hiába mondtam hogy ne
xD), aztán indulhattunk is. Anya elővette Az elveszett cirkálót, niichan meg a
Naprendszeres könyvet, én meg olvasnivaló híján félig lemerült telefonomon
hallgattam zenét. Tőlünk egy méterre három fiatal ült, anya remek emberismerő
lévén kitalálta, hogy a Szigetről mennek hazafelé, ami alighanem Románia lehet.
Mindig is imádtam, ha külföldit látok: ha nem ismerem a nyelvüket, próbálok
találgatni, melyik is lehet, hallgatom a beszédüket és eltöprengek, mennyivel másabb,
furcsább az a miénknél. Elgondolkodok, ők milyennek hallják, milyennek találják
a magyart. Az úton is félig a külföldi fiatalok beszédét hallgattam, félig meg
2PM-et, kiegészítésként az ablak mögött zuhogó eső adta a vizuális élményt. x3
A fiatalokkal egyszer csak elkezdett beszélgetni egy idős
mami. Természetesen magyarul, szegények meg semmit nem értettek belőle, anyával
meg ott röhögtünk, hogy a néninek nem esik le. xD Annyit megtudtunk, hogy
valóban a Szigeten voltak és hogy majd Mátészalkán szállnak le. x3 Lassan
elhagyta a vonat Adonyt, szóval gondoltuk, ideje lenne készülődni. Ekkor az
egyik srác felállt, gondoltuk, vécére megy. Nem, utánunk jött, egész szép angol
kiejtéssel megkérdezte, mikor ér be a vonat Szalkára (szegény nem tudta
kimondani xD olyan aranyosak olyankor a külföldiek x3). Anya jó magyarosan: „ván
háör”, mutatja, hogy egy. Aztán a srác elkezdett beszélni, de nem sejthette,
hogy ami anyát illeti, az angoltudás itt kifújt, hiába érettségizett belőle
hármasra. xD „Dont ándörsztend”, hadonászott anya, mire meguntam és szinte már
méltatlankodva megjegyeztem, hogy „deháténértettem”. Fordítottam valamicskét,
olyasmit mondott, hogy nem fogja felismerni, hogy mikor lesz bent a vonat, mert
nincs kiírva se, és fel se ismeri az állomást (na igen, régi szovjet
szerelvények, mint Pesten a kék metró; a „van szád, kérdezd meg” elven működik),
mire megkérdeztem, hány kilométerre van Mátészalka. Forty kilometers from here –
érdekes kiejtéssel. Aztán én is csak mutogatok menetirányba, mintha
szerencsétlen srác nem tudná, hogy amúgy arra megy a vonat. xD (Azért így
utólag kíváncsi lennék, milyen feje volt közben niichannak.) Aztán leszálltunk,
gyors „Goodnight!” után (délután hat körül volt, hozzátenném), majd mivel tompa
lábfájásom mellé kínzó szomjúság is társult, meg hát otthon nem volt túró rudi,
bementünk a boltba is. Akkor már szerencsére nem esett. c:
Otthon nagyanyám megcsodálhatta a cipőm meg a táskáinkat,
megjegyezhette, hogy neki is hasonló cipő kell, mint az enyém, majd az elfáradt
család végre punnyadhatott.
Másnap hasonló időjárásban lehetett részünk. Anya a vásárlást
addig halasztotta, míg aztán a Coop-ból kiérve nyakunkba kaptuk a frissítő
zuhanyt. Akkor jutott eszembe a címben szereplő dalrészlet, mivelhogy új
cipellőmet vettem fel annak „betörése” végett. Annyi eső esett, hogy a csatorna
nem bírta hirtelen elvezetni, és hát amúgy is kátyús meg egyenetlen a járda,
így vagy a cipőm ázott be, vagy én áztam bőrig. Vagy mindkettő, ahogy végül
történt. xD
Ahj de fáradt vagyok… xD
Amúgy ezelőtt is voltam helyeken (helyeken xD). Például mézeskalácson
Ritchannal meg Yuméval (előtte pedig Yuméval és az anyujával Tescoban meg mindenütt
>w<), tiszta víz lettem akkor is, de csak, mert Ritsu lelocsolt a
szökőkútból meg bementem az alá a cucc alá, ami kis cseppekben szórta a vizet.
xD c: (Fogalmam sincs, mi a hivatalos neve, ne kérdezzétek.) Meg Livivel a
strandon Kállóban. xD Annyira furcsa volt látni őt, hisz majdnem egy éve nem is
találkoztam vele, mióta nem vagyunk osztálytársak. Kicsit beszélgettünk, nagyon
jó volt. :3 Sajnos hamar haza kellett mennünk, mert mindkettőnknek lehetetlen
időpontokban van busz. xD Féltem, hogy kínos csend lesz köztünk, de szerencsére
nem így lett. Főleg én pofáztam, de Livit is hagytam azért szóhoz jutni. xD
Aztááán~
Ez még jóval korábban történt (ha nem lennék ilyen lusta,
megkeresném a tárcámban a buszjegyet a dátummal, ha még megvan xD), de már félig
kész volt a bejegyzés, és nem akartam, hogy kárba vesszen az a sok leütésem a
klaviatúrán.
Szóval az
úgy volt, hogy Yumemama is sűrűn látogatja a lelki segítőket (neechan csak
pszicho-néninek hívja xD), bebuszoztunk hát Debrecenbe egy szöszi nőci
szakrendelésére. Yume kicsit nagyon ideges volt, legalábbis szerintem, ugyanis
görcsölt a hasa is, szóval a szokásos koktéllal kellett megküzdenem... na jó,
nem. xD Próbáltam mindenhogy ellazítani, és meglepő módon szerintem sikerült.
c: Igaz, félt hogy Miku-sama ajtóstul beront, de erre nem aznap került sor.
Lol, miket meg nem írok. xD
Yume
anyja eljött értem és később indultunk Lugosról. Előtte gyorsan behajigáltam a
táskámba pár zsepit, a tárcámat és a suli könyvtárából kölcsönzött Bűn és
Bűnhődést. Na ja, Sora nem idegeskedik ezen túlságosan. xD Míg Yuméék
beszaladtak egy boltba pénztárcáért, én vettem már niichannak egy vízipisztolyt
(aminek segítségével anya is már megfürdetett xD). :3 A buszmegállóban
aztán (miután otthagytuk az oviban Yume aggódó anyuját x3) Sunmit hallgattunk,
majd a buszon elővettük az olvasmányainkat… és végigpofáztuk az egy és egynegyed
órás utat. xD Logika, emberek.
Ami
megmaradt a pszichológusnál tett látogatáskor: ez a Pedagógiai Szakszolgálat
épülete, vagy mi, ahova a öcsémet is elküldték egy fejrázós tikkje miatt
(micsoda hatalmas ok, istenkém...), egy kisfiú volt ott az anyjával rajtunk
kívül, a falak tele voltak gyermekrajzokkal, némelyiket az alkotó maga is
szignálta... erre Yume: "Ezt tudom, ez az Anna rajza, felismerem...",
hát kiakadtam. xDD A közel negyvenöt perc várakozás alatt felfedeztem egy
borzalmas dolgot azon a táblán, ahol az alaprajza van az épületnek, meg a
kijáratok tűz esetén ... emberek, láttátok már ezt így leírva?!
„MOZSDÓ”
Nem
viccelek. Mosdó, zs-vel. Emberek, ott haltam meg, síromra várnám a
virágcsokrokat, köszöntem.~ Most komolyan... ezt még a Blogger is aláhúzza...
-____- ((De tudjátok mi a vicces? A 'Blogger' szót is. X"DDD)) Jó, tudom,
nyelvtan náci vagyok, hallottam már. x3
Miután Yuméval kipanaszkodtuk
magunkat, hogy ki volt ez a borzalmas elmeroggyant, és látogatást tettünk az
elírt nevű helyiségben, a közeli Lidlbe is betértünk kaját meg ilyesmit venni,
mert Zsó anyja csak chipsszel látott el bennünket. xD Én vettem beszívós
csokit, narancsos vizet meg asszem sajtos pogácsát. :3 Aztán Yume szeretett
volna illatgyertyákat szagolgatni, így megkerestük őket. Random városnevek
voltak írva az egyik fajtára, köztük ott volt a „Tokyo” is. Ez már alapból
számot tartott az érdeklődésünkre, hát még mikor megszagoltuk, és emlékeztetett
minket valamire… ami kiderült, hogy a mostani OSzAKE teaháza volt! *W* Annyira
jó illata volt és persze az érzelmi értéke is egész nagy, így Yume rögtön vett
is egyet. xD Nekem nem volt rá elég pénzem, meg amúgy is, később vettünk
egy-egy füstölőt is. x3 Szóval Lidl után felmentünk a Fő térre. És Yuménak
hiába mondtam, hogy az a 41-es busz, ami kb. 3 perccel a 25-ös előtt jött,
ugyanúgy megáll a Csokonai Színháznál. xD Két tanévet lakott ott, bakker. xD
Nem mondanám, hogy nagy nehezen,
hanem inkább úgy, hogy erős visszaemlékezéssel és Yumét való győzködéssel, hogy
„igenisarrakellmennihátemlékszembasszus”, sikerült eljutni a Fórumba. Bementünk
a könyvesboltba (ha jól emlékszem), Yume fanolt egyet a Hellsing mangán, amit
az egyik polcon találtunk (xD), én meg találtam egy pár Gravitation kötetet xD
Rövidesen távoztunk a boltból és indultunk a Plázába a füstölőért. Yume megint
nem bízott bennem, és itt én is elbizonytalanodtam, hogy mégis merre… de a
végén kiderült, hogy jó irányba indultam el. xD Tudniillik, nem vagyok túl jó
tájékozódásban, és könnyen eltévedek még ismert helyen is. x3 Füstölők után
irány egy pad, aztán indult a zabálás. xD
--------
Egen, eddig írtam meg, aztán most
semmi nem jut eszembe. Annyi rémlik, hogy etettünk madarakat. xD Az az igazság,
hogy kétszer is voltunk Debrecenben, csak egyszer Lugosról, utána meg innen
indultunk. x3 Aztán másodjára már én mentem be iskolalátogatásiért a Megyóba és
Yume egy kicsit volt nálunk. :3
Ja, és Flóval voltunk Bogáton is
városnapon vagy min. :3 Végig azon izéltünk, hogy Vastag Tomi helyett szívesebben
látnánk mondjuk a BTS-t vagy a Bigbanget a színpadon. xD És valószínűleg csak
mi csápolnánk kellő lelkesedéssel… De aztán este Magna Cum Laude is volt, na az
tetszett. :3 Főleg mivel zenekar, nem pedig csak énekeltek valamit. Volt dob és
áááh. *3* Megszerettem a dobokat, nem tudom miért. xD (És nem Daesungie miatt,
komolyan… .-.) És egy csomót pofáztunk Flóval az ő fanficéről, az én sztorimról, az írásról, meg még egy csomó mindenről, de nagyon rég volt már ez. x3
Te jó ég, milyen fáradt vagyok. xD
És éhes is. De az elég fura lenne, ha hajnali fél kettő körül indulnék
szendvicset vajazni az új kenyérből… Főleg mivel nincs is itthon kenyér. ._.
Ugye milyen pocsék és fárasztó humorom van? x”D
Amúgy ma fáztam, az orromon éreztem.
Hideg van, anya is előszedte a vastagabb takaróját. x3
Na jó, ahelyett hogy szenvednétek
velem, hogy mennyire nyögvenyelősen megy most a blogolás, elköszönök. xD
Ágyő!
Aktuálisan a kinti eső csöpögését
hallgatom, mivel nem áll szándékomban felkelteni szeretett öcsémet, aki most
közvetlenül az ablak előtt alszik, mert visszahoztuk az ágyát. Remélem,
karácsonykor megint kikerül. x3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése