Yuménál voltam múlt héten szerdán meg csütörtökön; itthonról indultunk Debrecenbe, 8:39-es busszal. Vettünk felesbe' vörösáfonyás illatmécsest meg egy könyvet (Lucifer-hatás), ami jól jön majd a Testvériséghez. Értitek, a pillanat, amikor fél perc után megtaláljátok a kinézett könyvet, ám további két órát eltöltötök a könyvesboltban, mert miért ne. Aztán hulla fáradtan hazagyalogoltunk, aztán...A kertvárosi gettót néztünk. (Ennek örömére szétspamelem a bejegyzést gifekkel.)
Mégpedig abból a célból, hogy kiírva a gyakran előforduló szavakat (picsa és társai), jelenteket (Riley megregulázása, rendőrség vagy terroristák feltűnése) felhasználva aranyos kis tornatervet készítsünk magunknak a pár rész után (amit ünnepélyesen jelenthetek be, hogy végül nem csinálunk meg). Na, Yume azóta csini faszszopó. (Amikor leírom, komolyan elszégyellem magam... kimondani könnyebb. xD) Éjfél körül kijelentettem, hogy éhes vagyok, mire Yume kirakott elém egy kis szalámit, vajat és kenyeret, hogy "egyél". Én pedig ettem, :3 xD
Aztán aznap se Flónak, se nekünk nem volt energiánk találkozni valahol, így az másnapra maradt. És megint későn keltünk... xD Szóval Flónál volt kb. fél óránk, ami elég gáz, ugyanis egyrészt otthagytam az öcsémnek vett töltőtollat (amit végül kétszáz forinttal olcsóbban vettem meg, heh) Yumééknál és az utolsó pillanatban, busz fele menet jutott eszembe a matekkönyv, amit Fló nem talált. Anya meggyanúsított, hogy bezzeg ilyen szarok, mint az illatmécses eszembe jutnak és amúgy is elköltöm a Jóistenke pénzét is és nincs egyensúly a tízéves öcsém és az én kiadásaim/jutalmaim/nemtdommijeim között, szóval a lényeg, hogy ugyan Flóék és Yuméék kocsijába is befértem volna, nem mehettem a bogáti városnapra. Meh.
De legalább van egy matekkönyv és egy töltőtoll a házban és holnap mehetek a munkafüzetér'. Szegény Flót fel fogom keletni fél hétkor.
Aztán...
Ritsut is üdvözölhetjük a bátor honfoglalók között! :33 (Vagyis a leégető hadjáratnak ő is áldozatául esik. Egyébként ez olyan, mintha magamat nem járatnám le, pedig dehogynem. lol)
Tudtátok, hogy július végén világvége? Tökre rossz, szegény Black Pink nem is debütálhat. :C
Elkezdtem játszani valami szar játékkal németül, ami a CSJ fejlesztőitől van. Ennél gyerekesebb játékot még nem láttam, leszámítva a CSJ egyes párbeszédeit. Most komolyan; szakítok az amúgy rohadtul ronda csávóval, mert már nem tetszik neki a kinézetem és a megjelenésem (megjegyzem, ő beszél az összenőtt szemöldökével xD). És persze az is totálisan életszerű, hogy csak a discóban lehet valakivel összejönni és szakítani. Hmm, már értem, miért vagyok szingli.
És ezennel bemutatnám... A DOLGOZÓSZOBÁMAT! Kicsit puritán, de legalább van rózsaszirmom.
És növekszik az IQ-d, ha egy fél órát olvasol a könyvtárban. Hmm...
Amúgy nem olyan szar, csak a kezdő egyértelműen beszopja, mert nincs annyi "pénze", hogy fedezze a frizuraváltást és azt a sok ruhát, amit a játék kér.
Érdekes módon most nincs miről írnom. Szerintem Riccu engem kinyír, ha meglátja a szöveg-kép/gif arányt, amit ebben a bejegyzésben produkáltam.
Na nem is szaporítom tovább a szót, mert most nem megy valahogy.
Aktuálisan hallgatott dal:
Nem találtam az "MV"-t, néha tiszta hülye ez a bloggeres youtube-beszúró izé.
Ez egy frissülő poszt lesz, folyamatosan bővül majd (mivel mindig lesz még további hülyeség xD), szóval érdemes lesz egyszer-kétszer rápislantani. :3
Nem kell félni, semmiéle szexuális töltete nincs a címnek (tudom, ezt most kicsit elég nehéz elhinni).
Ismeritek a Honfoglalót? Gondolom, erre 99%-ban igen a válasz.
Mikor ötödikes lehettem, akkor indult be ez igazán a baráti és családi körömben: mikor keresztanyámékhoz mentünk, gyakorta játszottunk egy-két menetet apával és unokatesómmal; amikor apa öccse is ott volt, ő is csatlakozott. Én még nem vettem akkor ki annyira a részemet a közös agyaskodásból, de figyelemmel követtem a "nagyokat". Apa volt az ész, aki a kérdést hangosan felolvasta, unokatesóm a gyorsaság, aki 1.75 alatt beírt egy közel tökéletes, NATO-ba való belépési évszámot - én meg a mesék és HP-s kérdések szakértője. (Egyszer épp a Főnix Rendjét olvastam unokatesóm, Alex szobájában és a kérdés az volt, hogy ki írta az A babó-t; én csak hátravetettem, hogy "Tolkien" és olvastam tovább. xD A babó régebbi fordításban a Hobbitot takarja.) Gyakran játszottunk is a suliban meg infóórán.
Kicsiny, csorbát szenvedett önbizalmamat mindenképp szerettem volna visszaszerezni - erről tanúskodik
eme screenshoot, amit 43 további társával együtt találtam meg egy, a "Honfoglaló-tarolások" címre hallgató mappában.
2011-ből kacsintgat vissza ránk a múltbéli, nagyjából hetedikes Sora győzelme. És igen, direkt takartam el a beszélgetést.
Ahogyan akkor írtam, számomra a legszégyenletesebb dolog eddigi életem során.
Nem is olyan rég regisztráltam megint honfoglalóra, Nem ért meglepetés, mikor megláttam, milyen bugyutává és gyerekessé tették a kinézetét - szemet hunytam a hiba felett. Ám nem tettem rosszul ugyanis még inkább nem olyan régen Yume írt, hogy honfoglalózunk-e.
Ez egy teljesen véletlen tipp volt. Fenomenális érzés. :33
Azóta MEGY A JÁCCÁS, kérném tisztelettel. Megy a Skype, csak sima hívással és csapatjuk. Először - kicsit sem fair módon - a harmadik felet támadjuk, majd ha az elvesztette minden területét, egymás ellen fordulunk; majd kurvaanyázunk egyet, ha a másik porig rombolt minket, ezután kezdődik elölről.
Mostanában már én is képes vagyok olyan gyorsaságra tippelős kérdéseknél, mint anno unokatesóm, így van, hogy tizedmásodpercek a különbségek. Mivel tudod, hogy a másik fél is gepárdgyorsasággal veri a billentyűzetét, hogy valami értékelhető választ csikarjon ki magából, néha előbbre helyezed a fontossági sorrendeden a gyorsaságot a gondolkodásnál. Na meg persze bepánikolsz. Ilyen esetekben a lehető legérdekesebb tippeket küldöd.
Mert Sorának még mindig kell az önbizalom, na meg persze jó eldicsekedni a *GLUGGY*-ban, hogy elpicsáztad
Yumét. Igen, ő a Mákos bejgli. És igen, ez egy fantasztikus Paint-es munka.
Kérdés: Hány km hosszú a Balaton? (ISMÉTLEM: A BALATON.)
Yume tipp: 570.
Kérdés: Melyik a legnagyobb kétjegyű páros szám?
Yume tipp: 19. (WTF? XD)
Kérdés: Szín alapján milyen lófajta létezik?
Sora: *mostezmiiWTF* Legyen aaa körtésderes... ? (megoldás: almásderes... ez nekem új volt xD)
Amikor először válaszolsz, és majd azután olvasod el a kérdést... xD
Olyan gyorsan gépelt Yume, hogy megfordultak a számok... XDD Szerintem elég nagy közfelháborodást okozna egy ilyen törvény beiktatása.
Yume mentségére legyen szólva, mindig bepánikol, ha számot lát. Ez azért néha rám is igaz. Főleg művtöris kérdéseknél, ahol még a századot se tudom belőni. xD
Ám az is nagyon szép, mikor későn veszed észre, hogy egy olyan szobába léptél be, ahol a két kategória a kémia+biosz és a matek+fizika. (Mint tudjuk, Sora eléggé humán beállítottságú.) És a slusszpoén: teljesen levered az ellenfeleidet. :33
A kedvencem az, amikor te nyomnád a Backspace-t, mert 1900 helyett 1800-at akarsz írni, de nem megy, te meg azt hiszed, hogy igen, erre kapsz egy olyat, hogy "19823", mondjuk Petőfi születési dátumára. És aztán a kötelező: "ÚRISTEN, MIT ÍRTAM?!" felkiáltás, mire a másik röhög. Eszméletlen.
Ahogy az is, mikor mindhárman ugyanazt a hülyeséget írjátok, de te írod a leggyorsabban. Yay! (Y)
Meg mindketten azt írjátok, de te lassabban... méghozzá épp egy hangyaf*sznyival...
Ha azt hinnéd, majdnem egyszerre írtuk...
... akkor vess egy pillantást ide. Nem elég? Nos...
... szerintetek is rohadjon meg Mákos bejgli?
Nem elfeledendő az a szituáció sem, mikor jön egy kérdés, amit már egyszer korábban kaptál. És tudod. A másik meg csodálkozik. Főleg, ha beugratós a kérdés, a másik meg ruhástul beugrik. >:3
A legjobb érzés pedig mégis az, amikor egy kérdésre beírsz valamit random, aztán belegondolsz, jön az "ÚRISTEN, MIT ÍRTAM?!", majd kiderül... hogy a válaszod tökéletes. Köszönjük, Yume. Tényleg.
Madison Knightly őrült módjára
rohant le a lépcsőn a menzán lévő húgához, aki épp egy asztalnál ülve rágcsált
egy zöld almát.
- Találtam még egy brossúrát! -
rikantotta és ledobta magát testvérével szemben. - Holnapután lesz a nyílt nap,
elmegyünk?
Alison fáradtan pillantott
ikertestvérére, aki megszólalásig hasonlított rá, csak öltözködésben
különböztek, mivel Madison kékeszöld melegítőfelsőt és fekete farmert viselt
sportcipővel, Alison pedig fekete harisnyát, térdig érő szoknyát és csíkos
felsőt barna bakanccsal. Haja barnásvörös fürtökben lógott a jelenleg kipirult,
kerek arc körül és mogyoróbarna szemei izgatottan csillogtak, ahogy kérlelve
nézett a húgára.
- Ez már hanyadik suli lesz? Már
így is hárommal több iskolát néztünk meg, mint amennyit a házirend engedélyez.
- Ahj már, ki törődik azzal? Egy
csomóan mentek már nyolc sulit is megnézni és mindenütt leigazolták a napot!
Sőt, Dennis Barrington már a tizenkettedik sulit nézi meg! - Madison ingerülten
legyintett.
- De őt a szülei viszik
mindenfelé... Egyébként is, miért akarsz még egyet megnézni? Azt mondtad, jó
lesz a Broughton, a tesi szak tetszett...
- Mert érzem, hogy ez az a suli,
amit keresek. A nagybetűs ISKOLA, az alma mater...
- Ezt már hatodszorra hallom -
harapott bele megint az almájába Alison.
- De ez most TÉNYLEG az! -
erősködött az idősebbik iker. - Kérlek, menjünk el a nyílt napra, légyszí...
Alisonra mindig hatni tudtak a
kiskutyaszemek, most viszont igyekezett megkeményíteni a szívét.
- Melyik suli? - kérdezte
bizonytalanul.
- Wallace High School, hallottál
már róla? - csillant fel Madison szeme.
- Nem... Wallace? William
Wallace-ről nevezték el?
- Ki másról? - vigyorgott az
idősebbik. - Edinburgh-ban van, egy bentlakásos suli...
- Ki hitte volna - morogta
Alison. - Gondolom nem több húsz évesnél.
- Igen, elég új... azok között a
sulik között van, amiket a háborús időszak után alapítottak. A képzési
kínálat...
- Mutasd azt a papírt - szólt
közbe a fiatalabbik, s a brossúráért nyúlt.
Gyorsan átfutotta a vörös
papírra nyomtatott szöveget. Az elején öles betűkkel az iskola neve és
jelmondata díszelgett:
Wallace High School
Egy generáció az új
világért.
Alison furcsa bizsergést érzett
gyomra tájékán, mikor elolvasta a szlogent. Úgy tűnt, ez is egy az iskolák
általános, bölcselkedő, sznobizmusba
fulladt jelszavai közül, melyek inkább hatnak üresnek, mint szimbólumokkal
telinek. Ám ezúttal kétség sem férhet hozzá, gondolta, hogy ez egy valódi jelmondat,
ami talán többet sejtet, mint az első látásra tűnhet.
Azt még nem tudta, miért érzi
ezt, de biztos volt benne, hogy ez az iskola még tartogat meglepetéseket.
- Na, hogy tetszik? El kell
mennünk, igaz? Ugye?!
- Feltétlenül - bólintott Alison
komolyan.
Madison elvigyorodott, majd
elővette ő is a saját almáját és ünnepélyesen beleharapott.
Ez volna az egyik "miniepizód", amelyben két leendő középiskolás leányzó először találkozik a Wallace High School nevével. A másik két nappal később, a kérdéses iskolában játszódik a nyílt napon.
Frank Taylor mindig is imádta a nyílt napokat. Óriási volt ugyan a lebukás veszélye, elég volt egy apró elszólás, egy kicsi figyelmetlenség, és mindennek vége lehetett volna. Viszont bízott a tagokban; nem véletlenül őket vették fel.
Sajnálta azokat, akiknek az elutasító papírokat tartalmazó borítékot kellett elpostázni, de csak a legígéretesebb embereket vehették fel. Frank tudta, ha ezek a fiatalok tudnák, miből maradnak így ki, nem tudnák eldönteni, mázlijuk vagy balszerencséjük van-e, hogy nem vették fel őket. A szóbelin dőlt el tulajdonképp minden.
Frank elmosolyodott, amikor Abigail Jeffery rákacsintott, majd elindult az aulában várakozó szülők és diákok felé. Grace Johnson is megjelent egy halom papírral az ölében, s követte Abigailt.
- Hihetetlen, mi? - horkantott mögötte egy magas, talpig feketébe öltözött fiú, s kivette a szájából a megrágcsált fogpiszkálót.
- Marcus - biccentett Frank, mikor megfordulva felismerte a jövevényt, majd lekapta a másik fejéről a jókora, vörös baseball sapkát, felfedve a fiú ragyogó kék szemeit. - Még erre az alkalomra se szereztél be egy fekete cilindert? McCulloh le fog cseszni.
- Kit érdekel az a vén banya? - vont vállat Marcus Blake. - Add vissza!
Frank vigyorogva barátja fejébe nyomta a sapkát. Tudta, hogy utálja, ha hozzáérnek ahhoz a ruhadarabjához, hiszen harmadik éve volt a szobatársa.
- Na, mi olyan hihetetlen?
- Az, hogy mindig bedőlnek ennek - bökött Grace felé Marcus, aki épp egy szőke fiút állított meg és egyszerre kezdett el beszélni a lánnyal. - "Ne haragudj, hogy zavarlak, egy kérdőívet szeretnék kitöltetni Veled. A téma a fiatalok véleménye az oktatásról, a tanuláshoz, iskolához való hozzáállása: tudod, mi a Wallace High Schoolban nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy olyan környezetben tanuljunk, ami a szülőknek - itt mindketten mosolyogva beiktattak egy főhajtást -, a tanároknak, és persze a diákoknak is a lehető legmegfelelőbb. Na meg persze az országos tanulmányhoz is kell. Teljesen anonim és mindössze öt percet vesz igénybe, rossz válaszok pedig nincsenek."
Frank elismerően nézett barátjára, mire Marcus felmorrant:
- Ne nézz úgy rám, mintha valami zseni lennék, Frankie! Tavaly összesen ötvenhárom alkalommal töltettem ki ezt a tesztet diákokkal meg egy-két akadékoskodó szülővel. Annyira átlátszó pedig! Kábé kétévente változtatjuk a témát, az indokot meg a szöveget, de egyszer se tűnt fel nekik, egy furcsállkodó pillantást se kapunk! Maximum azoktól az anyukáktól, akik a széltől is óvják méhük legkedvesebb gyümölcsét… Ennyire vakok az emberek?!
- Azt látják, amit látni akarnak. Légy elnéző velük szemben. A helyükben te rájönnél, hogy itt többről van szó közvélemény-kutatásnál, egy iskolai projektnél?
Szórakozottan pillantottak egy vörös hajú lányra, aki tollat keresett édesanyja táskájában.
- Milyen könnyen át lehet verni őket - motyogta Frank.
- Igen, könnyen - bólintott Marcus, majd mikor barátja arcára pillantott, szavai keményen pattantak. - Ugyan már, te is átestél ezen, túlélted? Fájt? Netán maradandó károsodást szenvedett az idegrendszered és a lelki fejlődésednek is ártott?
- Persze, de... Vajon helyes-e? Átverjük az embereket, pont azt tesszük, amit ebben a rendszerben utálunk! Becsapjuk őket, pont, mint…
- Nehéz gyengébb, de becsületes eszközökkel harcolni, ha az ellenség az erősebb, tisztességtelen fegyverhez nyúl. - Marcus hangja immár fagyos volt.
Frank érezte, hogy jobb, ha elhallgat, és inkább annyiban hagyta a témát. Pár percig emésztgette a hallottakat, majd megjegyezte:
- Fogadni mernék, hogy jövőre te leszel a vezetőnk.
Van még több rész is, de azokat még tartogatom magamnak (meg a többieknek, akik már eddig is olvastak tőlem :3) és persze mindenhol javítgatok...
Írni könnyű. Csak le kell húzni a rossz szavakat.
És mivel most találtam egy pár képet és idézetet az írásról, szúrok be ide párat~
Ez a kedvencem:
Mivel nem tudnám szépen lefordítani, itt a jelentés (innen szedtem):
Az ember mindaddig nem válik íróvá, míg szokássá nem tette az írást, és ez a szokás megszállottsággá nem vált. Az írás legyen megszállottság. Legyen éppolyan szerves, testi és lelki szükséglet, mint a beszéd, az alvás vagy az evés.
Tökéletes megfogalmazás. :3
Továbbiak:
A profi író egy amatőr, aki nem hagyta abba.
Ha író szeretnél lenni, MINDENEK ELŐTT két dolgot KELL tenned: OLVASS sokat & ÍRJ sokat.
Íróként azt kéred magadtól, hogy álmodj, miközben ébren vagy.
Ha író akarsz lenni, írj.
Egyszerű tanács, de a lehető legjobb. :3
Ez pedig Pinteresten jött szembe velem... a kép gyönyörű, a mondanivalót jól kifejezi...
A kollégiumban sose unatkozik a fiatal. Ez az egy tétel az alapja eme nagyszerű képcsokornak, melyeket egy kis kiegészítő magyarázattal együtt közszemlére teszek. Létrejöttük nagyban köszönhető a kollégium tanulóinak és dolgozóinak. A csodás reggeli ébresztőnek, mely valahogy így hangzik:"TAMARAAA~", még nem találtunk megfelelő mémet. Lehet mi leszünk a következők.
Ez utóbbit Yuméval közös üzeneteinkben találtam, az előző kettőt Heni küldte
Nyelvtannáci vagyok, így igaz. Kényszeresen kijavítom a helyesírási hibákat Fló ficében; általában akarja is, szóval nincs annyira nagy baj. xD
Nem, nem személyeskedés, nem is előítélet. Kérdezitek, akkor mi? Tapasztalat és ténymegállapítás. Azért na, néha örülnék, ha a tanár, amelyik szemedre veti, hogy egy tahó vagy, amiért nem köszönsz előre neki a folyosón, odadörmögne egy "csá, fijam"-ot.
Valóban, még nem is említettem, hogy Adrienn barátosnénk kárpátaljai magyar, szóval Ukrajnában lakik. Következtetésképp némileg beszél azért ukránul. Következtetésképp némileg még oroszul is tud. A pizgyec kiejtésű orosz szó pedig a magyarok kedvenc szavának orosz megfelelője, amit szóköz helyett is használunk. Vagyis: b@szd meg. És mert olyan jó a hangzása (csak mondd ki, hajrá, tudom, hogy akarod... olyan oroszosan~), nem maradhatott ki a kicsike.
Mert attól függetlenül, hogy a második emeleti fürdőszobát/mosdót újították fel legutóbb, szóval gyakorlatilag az a legújabb az épületben, két alkalomra is emlékszem, mikor jött a szippantós kocsi.
Adrit már említettem. Ukránba' lakik. Ukránba' minden olcsóbb. Bizony, az Avon is, amit mi rendesen ki is használtunk... Himitsu pedig túlságosan rákapott a parfümökre. xD
És amikor már a beteg is felismeri a tüneteket, külső segítséget kér, mégpedig azt, hogy legközelebb ne engedjük a katalógus közelébe. Persze ezt a normális állapotában mondja a delikvens, mikor már leadott egy húsz tételből álló rendelést, és 2 hétig nem jön újság. Aztán amikor Adri újra hozza az Avont, beindul Sora is:
És akkor most egybe' letudom az összes Zsikéset... xD
Zsike az a mi emeletünkön a másik tanár (ugyebár két csoport van egy emeleten, egy a miénk, egy a Zsikéé), és hálaimát rebesgetek az ég felé, hogy nem ő lett a csoportvezetőm. Nincs vele gond... csak az, hogy ő Zsike. Matektanár. És úgy csesz le, hogy közben mosolyog.
Tisztára, mint Umbridge.
Ezen felül egyszer Adri nem húzott lepedőt, ezért Zsike megszólta. Engem pedig olyan sűrgősen keresett, hogy nem bírta kivárni, míg kimászok a budiról, Heni félévi matekjegyéről is kérdezősködött eleget. A tetejébe pedig amikor kérnénk egy hétórási kimenőt Henivel a REÁLBA, meggyanúsít, hogy "Ti is a Pincébe mentek? Oda nem írok alá kimenőt...", mintha mi olyan nagy partiarcok lennénk és már hatszor kellett volna megszondáztatnia. Ezen a héten.
Tehát most jön a Zsikés adag. x3
Ez... kegyetlen. xDD
Ó, majd elfelejtettem:
A 411 néha elég huncut volt, és Zsike kétszer is velünk takaríttatta ki a hűtőt/mikrót helyettük. Fuck.
Kb. ennyi lenne. Mármint a Zsikés, Van még ilyen is:
Mert ha a 412-ben laksz, vagy még csak ha ott is tartózkodsz, számítanod kell rá,
Ez még tizedikes poén - mémbe gyúrva. Avagy csülök pékné módra, bocsi, Sodexo, a mi változatunk jobb.
Nincs semmi hozzáfűznivalóm; ez az én perverz és pihent agyam szüleménye.
Aztán a:
...karöltve a:
-kal. Mindkettő az "Ó, te annak hívod?" poénra épül... na meg Fló és Himitsu szerepezésén. x3 Legalábbis a zuhanyzós.
Ez is érthető. A koliban szar a net. Ezt mindenki tudja, aki a wifit használja és nem a másodikon lakik. (Igen Fló, elég erőteljesen utaltam reád.)
Utoljára hagytam a kisebbségit. Henivel néha elkezdünk jó kis ízesen beszélni, ahogyan azt tapasztaltuk, eladunk mindent... egy öccází. Itt van ez a szép kép, most akciós, na? Nem köll? Öccází se?
Bónuszképek, nem mémek:
Flónak letépem a zokniját. >:3
sexy mind
sexy body
AMIKOR NEM TUDOD ELDÖNTENI, HOGY MELYIK A SZEXIBB.
Még mindig nem mentem boltba, de legalább láttam Nekot cukin aludni. :3
