Rentelek

Nos, igen. Mai fiatal vagyok. Amikor én születtem, a tévé már bőven színes volt, minden nap volt adás és ekkor indult hódító útjára a mobiltelefon, az internet és a számítógép. Mondhatni, digitális bennszülött vagyok. Életem szerves részét képezi, mert így minden nap tudok mondjuk beszélni a *GLUGGY*-osokkal, lolozni Flóval meg Yummal, angolul Coco-t nézni, ezután és emiatt rákeresni Frida Kahlora, zenét hallgatni, Cigánykaravánt olvasni, blogolni. Nem vélem úgy, hogy függő lennék, de azt se, hogy amennyiben hirtelen ez eltűnne az életemből, nem érezném magam megfosztva.

Azt is elfogadom, hogy nem minden fiatal ilyen és nem pont erre használja a technológia adta lehetőségeket, de amit rühellek, az az általánosítás. Már egy sóhajtás, hogy "ezek a mai fiatalok...", megspékelve egy lemondó fejcsóválással, ki tud kergetni a világból. Tényleg, igazán sajnálom azokat az embereket, akik minden egyes 14-22 közötti fiatalt egy nagy, kezelhetetlen és éretlen masszaként látnak. A továbbiakban FB posztokat és kiakadásokat szeretnék sorra venni, és azt, miért nincs fingja se a mai 40-50 éves korosztálynak, hogy van kivétel.

1. Mostanában nem szoktam hallani, hogy valaki muterként emlegetni az anyukáját, de még a népszerű ősök megnevezés se gyakori. Mi anyumnak, anyának szólítjuk.

2. ???????? Oké, felelőtlenek vagyunk mi, fiatalok... de azért EZ MI?! Részeg egyszer nem voltam még életemben (tudom, ez nem túl átlagos), apámnak nincs kocsija, nincs jogsim, és nem öltem még póknál nagyobb lényt! És ha valaki részeg, miért egyenes következmény, hogy megöl két embert?!

3. A Bakugan egy shounen (12-16 éves fiúknak gyártott) anime, és nem vágom, mi az, ami miatt kifogásolható egy kártyajátékos mesesorozat. Ennyi erővel az X-Mant, a Pókembert meg Batmant is cseszegessük már, hisz nem 150 éves!

4. Én senkivel se "keménykedek". Néha, ha jogosnak érzem, elmondom, miben téved a másik, de nem hiszem, hogy ezt "keménykedésnek" hívjuk. Szimplán érdekérvényesítésnek.

5. Az én elképzelésem: szenvedély, odaadás és BIZALOM. És persze beleegyezés.

6. Áá, szóval ha egy felnőtt azt mondja, telefonozás helyett olvassak, akkor én bezárom szépen a böngészőt, ahol a MEK-en meg volt nyitva A kis herceg, és leemelek a polcról mondjuk egy HP kötetet... ? Biztos mindig igaza van a felnőttnek?

7. Én apával gyakran stoppoltam, és gyanítom, hogy a mai világban egyedül nem vették volna fel. Az ember fél a másiktól, hogy kirabolja, ellopja a kocsit, megöli, eladja a veséjét. Szép szokás meg gesztus, meg minden, de ezt nem nagyon lehet manapság csinálni. Amúgy én is szívesen utaznék. De szeretek neten doublekillezni is. És? 

8. Nem, még mindig én vagyok a hülye.

9. Ha unatkozom: felmegyek merengőre, olvasok. Megnézek egy filmet vagy egy TVD részt, angolul, hogy gyakoroljam a nyelvet. Beszélek a barátaimmal, ritkábban át is megyek hozzájuk. Hallgatok zenét, kutatok a neten, simsezek, lolozok. Kimegyek macskázni, kifekszem a diófa alá. Flóék rajzolnak, festenek, Ritsu szeret fotózni is. Én rühellem a horrort, ki tud akasztani, bár a vámpíros szívkitépést már jól bírom. Mintha nem lehetne mindkettőt egyszerre.

10. Ezzel félig-meddig egyet tudok érteni, mert sok fiatalnál jobban előtérbe kerül a kinézet, mint a tehetség: nem azt hallom, hogy óó, XY-nak milyen jó hangja van, hanem, óó, nézd milyen cuki. De az én egyik sztárom pl tud zongorázni, másik tekerőlantozik, a harmadik faszán játszik dobon meg gitáron, a negyedik hegedül és táncol. És esetleg hangja is van. És nem is néz ki rosszul. Nem csak Deák Bill Gyula lehet tehetséges, hanem egy Jonathan Young vagy egy Lindsey Stirling is.

11. Rühellem Alekoszt.

12. Nem vagyok ez a kategória, ott a profilképem is alul, a bloggeres profilomnál. Nem gondolnám, hogy kurvás és jellemtelen. Még csak a ruhám se kihívó, a megyós pólóm van rajtam. xD

13. Oké, átsétálok én is mondjuk Debrecenbe a barátaimhoz, csak adj mondjuk 7 órát. Meg két újraélesztést és lábcserét. 

14. Olyan emberrel nem csetelek, akit nem ismerek meg az utcán. Kb 5-6 állandó van, meg néhanapján egy-egy régebbi ismerősöm.

15. Nem élek iPhone-nal, BMW-vel, csupán a csipszaros internetem kell a felsoroltak közül. Nem értem, miért nem közvetíthet értéket egy világméretű hálózat, ahol megannyi lehetőséged van.

Jön a második, huhúú! :33 Oké, ez inkább olyan 90-es évekről való visszaemlékezés, de bosszant, hogy úgy tesznek, mintha ez valami elit klub lenne, egy titkos társaság, mindenféle rituáléval. Szerintem megnyomom azt a lájkot:

Amin szabályos röhögőgörcsöt kaptam, az a kézzel írt házi dolgozat. Erre mindenki emlékezni fog, mert mindig volt, van és lesz egy olyan tanár, aki el nem fogadja az összeollózott, wikipédiáról kimásolt cuccokat. A másik meg az, hogy én például nem tudtam megírni nem egy dolgozatot gépen, mikor úgy kellett volna beadni, mondjuk koliban vagy épp otthon a szünetben net és gép hiánya miatt.

Sok dologra emlékszem kiskoromból, mint a floppyra, magnóra felvenni valamit, a videótékára, a kazettának kitörni a pöckét, fényképet nézegetni (ma is szoktam), TV macira, aki amúgy még mindig megy az M2-n, szal még öcsém is fog rá emlékezni. Aztán. Nem értem, miért baj, ha tudom, mit csinál és gondol a barátom. Szeretem tudni, szeretném, ha megosztaná velem, ha problémája van, és tudnék segíteni. Azt meg különösképp áldásosnak tartom, hogy nem kell megjegyeznem telefonszámokat, mert a számmemóriám brutálisan alulfejlődött. Emellett még mindig szeretem a tájat nézni, ha utazok, de közben zenét hallgatni is jó. És begyújtani is szoktam. Meg levelet feladni és kapni...

Ez meg a legújabb: http://hildasagok.blog.hu/2018/06/09/egy_elrontott_generacio (ingyenreklám)

Kedvencem itt is ez:
"A mai fiatalok igen nagy része nem akar tanulni, mert feleslegesnek látja. Bármiféle információra van szüksége, az okostelefonjához nyúl. Bár nem az információszerzés a fő célja a legtöbbnek."

MIÉRT BAJ, HOGY VAN EGY ESZKÖZÖM, AMIVEL KB MINDENT MEG TUDOK TALÁLNI. ISTENEM. Gondoljuk csak el, ha én szeretnék Frida Kahloról olvasni, és nincs internetem, telefonom, akkor menjek el egy könyvtárba, ami nem a falusi könyvtár lesz az iskolában, mert ott nem hiszem, hogy bármit is találnék. Vagy keressek itthon? Hol kezdjem? A Rejtő-regényeinkben? A HP-kban? Iskolai tankönyvekben? Jókainál? Engem csak pár szó és kép érdekel egy mexikói festőről, meg hogy kivel kavart (amúgy Trockijjal, tök érdekes), és az én kurva anyámat, mert hálás vagyok, hogy ezt néhány kattintással vagy érintéssel elintézhetem. Az isten szerelmére, törődjünk bele: a könyvek nem a tudás kizárólagos letéteményesei.

Aláírom, hogy nem mindenki erre használja, de erről meg nem az az átok okostelefon tehet, hanem TE, kedves szülő, mert nem úgy nevelted gyermeked, hogy kíváncsi legyen, hogy utánanézzen, hogy szeressen tudni dolgokat. Nem olyan közösségbe került a mai fiatalod, ahol az alap neveléseid továbbfejlődhettek.
A másik meg. A mai idősebbeken ugyanúgy látom ezt a mobiltelefonos jelenséget, amit kizárólag a mai fiatalokra vetítenek rá. Nem egy szülőn látom, hogy szintén nyomogatja a telefont, megosztja, ha elmegy a gyerekeivel plázába kínaizni, koncertet vagy jégesőt vesz fel élőben, lájkol, osztogat, chatel. A kisebb gyereknél is. Minden korosztálynál. Miért kell akkor csak a mai fiatalokat cseszegetni?

Aztán...
"Ennyi pénzért én nem dolgozom… - hangzik el nem egyszer."
Könyörgöm, az ember szétszopja magát, hogy legyen egy diplomája, aztán minimálbérért alkalmazzák? Hát még jó, hogy nem akar így ott dolgozni... gondolom azt elfelejti hozzátenni a cikkíró, hogy a mondat folytatása így hangzik: "inkább megyek külföldre".

"Ez a generáció nem látja a többi embert. A társait sem, csak a virtuális világot. Lassan elfelejt beszélni, mert jelekkel fejezi ki magát a telefonján. Nem akar helyesen írni, nem akar beszélgetni, nem őriz emlékeket, mert neki csak a pillanat számít. Még azt sem állítom, hogy a mában él. Talán csak az adott pillanatban. Amit persze azonnal megörökít, pedig szánalmasan lényegtelen, hogy hogyan néz ki egy mosdó tükrében vagy, hogy szép-e műkörme. Ha nem kap elég lájkot, könyörög érte. Még jó, hogy Dunának nem megy."

Jajj, megérkezett ismét a telefon és a "jelei". Nem igazán értem azt se, hogy miért baj, ha használok egy-két szmájlit ahelyett, hogy leírjam az alábbi mondatot így: "Még csak a ruhám se kihívó, a megyós pólóm van rajtam. Úgy érzem magam a mondandómtól, mintha most teli szájjal kacagnék, miközben a szemeimet összeszorítom. <xD>" A "nem akar helyesen írni" számomra bicskanyitogató, mert iszonyú kényelmetlenül érzem magam, ha nem tudom, hogy kell valamit leírni. És hogyne akarnék emléket őrizni! Akkor nem írnám ezt a blogot.

"Nagyon kevesen motiválhatók. A legtöbb fiatal céltalanul tengeti az életét és semmi, de semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson a jelenlegi állapotán. Nem akar többet, nem akarja a világot megváltani, nem vár semmi különlegeset az élettől. Kiveszett belőlük a hit. Annak hite, hogy a világot mi formáljuk, alakítjuk és változtathatjuk is meg, ha úgy adódik."

Anno tanulásra hogy motiváltál egy gyereket? Tanulj, legyen diplomád, ne végezd közmunkásként, legyen jó állásod. De ha ma azt mondod, hogy legyen diplomád és minden rendben lesz, hazudsz. Nincsenek olyan munkák, ahova te fixen kelleni fogsz, és manapság nem csak tanár, ügyvéd, orvos, fodrász, kőműves valaki. Olyan szakmák vannak, amiknek nem is tudom a nevét, csak ilyenekkel dobálóznak, hogy ájtí meg háer meg a tököm tudja, de nem mondja senki, hogy ez milyen terület, milyen irány, milyen képzettség kell hozzá... Ha azt látja a gyerek, hogy a szülője, mint óvónő, gyári munkás, vagy tanár nem érzi azt, hogy legalább ember a munkájában, az nem ad sok motiváló erőt.

Nagyon gyönyörű gondolatokat lehet egyébiránt olvasni a hozzászólásokban, személyes kedvencem:

"Lelki szemeimmel magam előtt látom, mit kaptak volna az első írástudók a cikkírótól: "Nem beszélnek, csak jeleket karcolgatnak az agyagba, micsoda idióta, lelketlen egy generáció! Nem húzzák szépen a kőtömböket a piramishoz, hanem gurítják valami kerek izén. Lusta disznók, nem tudják ezek, milyen az igazi munka! 
Nem viselik el, hogy jól megkorbácsolják őket a felügyelők, inkább saját maguk szeretnének dolgozni, szégyen és gyalázat, puhány egy korosztály! A nagyapám is rabszolga volt, mégis 28 éves koráig élt, nem is értem, mit elégedetlenkednek ezek a kis taknyok!" :D"

Nagyszerű a párhuzam, és ilyenkor jövök rá, hogy nem tudok szépen fogalmazni. xD

Na jó, ennyi elég legyen már a rantből, már nagyszerűen lenyugodtam, jót fogok aludni.
Aktuálisan hallgatott dal:

Nekem ez lett a kedvencem most a Cocoból. :33 ESKÜSZÖM MEGTETSZETT A SPANYOL NYELV, GOD.