England, here we come!

Akárhogy is sül el, a  július 3. örökké piros betűs ünnepnap lesz számomra.

Történt egyszer ugyanis, hogy Fló írt nekem egy csoportbeszélgetésünkben, hogy az egyik tanáruk mesélt egy programról, ahol fesztiválokon lehet dolgozni, Angliában. Kérdezte, hogy nem mennék el vele, én meg dacára annak, hogy a koliban még az eduroam wifi is elszállt, kevéske mobilnetemmel kutatómunkához fogtam, hogy mégis mi ez a cucc. Aztán most ott tartunk, hogy pár vita és alákavarás után, de véglegesen és ténylegesen másodikán felutazunk Pestre, majd harmadikán megyünk Angliába.

Sose voltam még külföldön, gec.

Minden tekintetben kimozdulok a komfortzónámból és több olyan dolgot tapasztaltam meg már most indulás előtt, amiket eddig még nem. Skype-os állásinterjú, első munkaszerződésem, pénzváltás, válogatás hálózsákok között, emagról online rendelés, stb. Emellett vár rám egy valszeg kimerítő 32 órás buszút, aminek a végén én már azt fogom gondolni, úristen, menjünk haza, aztán a munka, londoni városnézés, angol reggelik, sakkozás a fonttal, sátrazás és egy csomó-csomó idegen. De egyelőre nagyon várom és majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

Pár szó még az életem jelenlegi állásáról: egyetem, germanisztika, koli. Első vizsgaidőszakom (két vizsga, két négyes) sokkal jobban sikerült, mint a második (alapvizsgán kívül szintén két vizsga, egy nem sikerült, a másik hármas), viszont második nekifutásra már meglett az alapvizsga is egy kielégítő hármas osztályzattal, amivel tökéletesen elégedett vagyok, tekintve, hogy sokan a csoporttársaim közül vagy nem is mehettek el, mivel nem volt meg egy tárgyuk (leginkább grammatika), vagy nem lett meg az egyik írásbeli vizsgarész ( szintén leginkább a grammatika, igen, itt ez a nagy mumus). Pont tegnap tudtam le az egész szarságot, és most örülök, hogy már azzal sem kell törődni, így Anglia töltheti ki a gondolataimat.

Emellett voltam K-DAY-en Debben, volt társaságom (Ritsu meg két csaj, akit ő szedett össze még régebben egy más kpop rendezvényen) meg találkoztam Ribi Rambóékkal meg Áronnal is, viszont kicsit kívülállónak éreztem magam, ugyanis nagyon kevés koreai zenét hallgatok már. Múltkor noha tartottam maratont, az Block B-re és még pár régebbi dalra korlátozódott, kb 2015-ig. Úgyhogy mikor mindenki felsikoltott (néhány visszafogottabb ember meg mosolygott és csendesebben örült) egy dal hallatán, én csak néztem, hogy "emmegmi".

OSzAKE idén kimarad, mert Anglia alatt van, úgyhogy max jövőre. de nem tudom. Valahogy egyre kevésbé a fanság miatt. mint inkább a fiatalságunk (mintha egy nyolcvanéves vénasszony lennék xd) és a sok emlék miatt térnénk vissza. Persze jönnek újdonságok mindig, de... nekem nem ugyanaz.

Ennyit tudtam most hirtelen, zsongok. xD Vigyázz, Anglia, hamarosan találkozunk!
Aktuálisan hallgatott dal:

Erről mindig az a bizonyos halloween-i megyós bentalvás jut eszembe. :3

Kurvára nem szoktam ilyet, de...

Ennyi, kész. Elegem van,  betelt a pohár.  

Kibaszottul felbasztam az agyam. 

Ismerős az érzés, mikor van majd' egy évtizede egy barátnőd, de elviselhetetlen az anyja? Mert nekem eddig is egyértelmű volt, de most tényleg elegem van.

Ad1. Semmi, ismétlem semmi köze a családomhoz. Ahhoz sincs semmi köze, hogy ki él velünk. Egyébként meg komolyan ő kidobna az utcára egy 60 éves öreg bácsit, akivel ezelőtt 10 évet élt és semmi baj nincs vele, viszont nincs hova mennie? Mi szeretjük Laci bácsit (aki mama párja volt) és segít anyagilag is meg itt volt Levivel, míg egyedül volt, és kisebb volt, emellett a macskákat is eteti. Kölcsönösen, szimbiózisban elvagyunk egymás mellett és komolyan, semmi baj nincs vele.

Ad2. Semmi, megintcsak ismétlem, KURVÁRA semmi köze ahhoz, hogy néz ki a portánk, hogy néz ki a lakásunk. Amikor az embernek megélhetési gondjai vannak, és az ember a saját pénzéből ajánl fel az anyjának X összeget, hogy hó végén kijöjjünk 0-ra, akkor majd pont egy újrafestésen, lomoláson meg fűnyíráson fog járni az esze (mindemellett se fűnyírónk nincs, anya a múltkor leégette, se kaszánk, se sarlónk, de ha magácskát ennyire zavarja, akkor lehet kölcsönadni, vagy ha ez derogál, befogni és ignorálni).

Ad3. Elhíztam. Ezt látja, aki rám néz - de van ehhez köze? Hát peeeersze hogy nincs. És nem kell, míg ott vagyok, háromszor megjegyezni, köszönöm a felvilágosítást, én is látom.

Ad4. Fejezze be ezt a kibaszott autoriter nevelési módot és kezeljen szépen egyenrangú felnőtt módjára nem csak engem, hanem a lányát is. Nevelni egy 20 éves embert nem hogy nem tud, de inkább csak azt éri el, hogy lenézik és megvetik és az első adandó alkalommal lelép az illető. Tudom, ha most ezt megírnám neki (és márpedig meg fogom, de még várok vele, mert az időpont cseppet sem alkalmas), akkor az lenne, hogy "taknyos kölyök, mutass némi tiszteletet!", de egy ilyen nőt akkor se tisztelnék, ha maga lenne a brit királynő, másrészt 20 éves vagyok, felnőtt ember, már én intézhetem a dolgaimat és kinyilváníthatom a véleményem és fogom is.

Ismétlem.

HAGYJON BÉKÉN ENGEM ÉS A CSALÁDOMAT, PORTÁMAT, SÚLYOMAT. NEM AZ Ő BARÁTNŐJE VAGYOK, HANEM A LÁNYÁÉ - ÉS NE FÉLJEN, ÉN A KÜSZÖBÉT SOHA NEM FOGOM TÖBBÉ BEPISZKÍTANI A "RÜHES, TETVES" (SIC!) LÉNYEMMEL. TOVÁBBÁ NE AGGÓDJON, NEM KELL IDE SEM JÖNNI.