Akárhogy is sül el, a július 3. örökké piros betűs ünnepnap lesz számomra.
Történt egyszer ugyanis, hogy Fló írt nekem egy csoportbeszélgetésünkben, hogy az egyik tanáruk mesélt egy programról, ahol fesztiválokon lehet dolgozni, Angliában. Kérdezte, hogy nem mennék el vele, én meg dacára annak, hogy a koliban még az eduroam wifi is elszállt, kevéske mobilnetemmel kutatómunkához fogtam, hogy mégis mi ez a cucc. Aztán most ott tartunk, hogy pár vita és alákavarás után, de véglegesen és ténylegesen másodikán felutazunk Pestre, majd harmadikán megyünk Angliába.
Sose voltam még külföldön, gec.
Minden tekintetben kimozdulok a komfortzónámból és több olyan dolgot tapasztaltam meg már most indulás előtt, amiket eddig még nem. Skype-os állásinterjú, első munkaszerződésem, pénzváltás, válogatás hálózsákok között, emagról online rendelés, stb. Emellett vár rám egy valszeg kimerítő 32 órás buszút, aminek a végén én már azt fogom gondolni, úristen, menjünk haza, aztán a munka, londoni városnézés, angol reggelik, sakkozás a fonttal, sátrazás és egy csomó-csomó idegen. De egyelőre nagyon várom és majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
Pár szó még az életem jelenlegi állásáról: egyetem, germanisztika, koli. Első vizsgaidőszakom (két vizsga, két négyes) sokkal jobban sikerült, mint a második (alapvizsgán kívül szintén két vizsga, egy nem sikerült, a másik hármas), viszont második nekifutásra már meglett az alapvizsga is egy kielégítő hármas osztályzattal, amivel tökéletesen elégedett vagyok, tekintve, hogy sokan a csoporttársaim közül vagy nem is mehettek el, mivel nem volt meg egy tárgyuk (leginkább grammatika), vagy nem lett meg az egyik írásbeli vizsgarész ( szintén leginkább a grammatika, igen, itt ez a nagy mumus). Pont tegnap tudtam le az egész szarságot, és most örülök, hogy már azzal sem kell törődni, így Anglia töltheti ki a gondolataimat.
Emellett voltam K-DAY-en Debben, volt társaságom (Ritsu meg két csaj, akit ő szedett össze még régebben egy más kpop rendezvényen) meg találkoztam Ribi Rambóékkal meg Áronnal is, viszont kicsit kívülállónak éreztem magam, ugyanis nagyon kevés koreai zenét hallgatok már. Múltkor noha tartottam maratont, az Block B-re és még pár régebbi dalra korlátozódott, kb 2015-ig. Úgyhogy mikor mindenki felsikoltott (néhány visszafogottabb ember meg mosolygott és csendesebben örült) egy dal hallatán, én csak néztem, hogy "emmegmi".
OSzAKE idén kimarad, mert Anglia alatt van, úgyhogy max jövőre. de nem tudom. Valahogy egyre kevésbé a fanság miatt. mint inkább a fiatalságunk (mintha egy nyolcvanéves vénasszony lennék xd) és a sok emlék miatt térnénk vissza. Persze jönnek újdonságok mindig, de... nekem nem ugyanaz.
Ennyit tudtam most hirtelen, zsongok. xD Vigyázz, Anglia, hamarosan találkozunk!
Aktuálisan hallgatott dal:
Erről mindig az a bizonyos halloween-i megyós bentalvás jut eszembe. :3
Történt egyszer ugyanis, hogy Fló írt nekem egy csoportbeszélgetésünkben, hogy az egyik tanáruk mesélt egy programról, ahol fesztiválokon lehet dolgozni, Angliában. Kérdezte, hogy nem mennék el vele, én meg dacára annak, hogy a koliban még az eduroam wifi is elszállt, kevéske mobilnetemmel kutatómunkához fogtam, hogy mégis mi ez a cucc. Aztán most ott tartunk, hogy pár vita és alákavarás után, de véglegesen és ténylegesen másodikán felutazunk Pestre, majd harmadikán megyünk Angliába.
Sose voltam még külföldön, gec.
Minden tekintetben kimozdulok a komfortzónámból és több olyan dolgot tapasztaltam meg már most indulás előtt, amiket eddig még nem. Skype-os állásinterjú, első munkaszerződésem, pénzváltás, válogatás hálózsákok között, emagról online rendelés, stb. Emellett vár rám egy valszeg kimerítő 32 órás buszút, aminek a végén én már azt fogom gondolni, úristen, menjünk haza, aztán a munka, londoni városnézés, angol reggelik, sakkozás a fonttal, sátrazás és egy csomó-csomó idegen. De egyelőre nagyon várom és majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
Pár szó még az életem jelenlegi állásáról: egyetem, germanisztika, koli. Első vizsgaidőszakom (két vizsga, két négyes) sokkal jobban sikerült, mint a második (alapvizsgán kívül szintén két vizsga, egy nem sikerült, a másik hármas), viszont második nekifutásra már meglett az alapvizsga is egy kielégítő hármas osztályzattal, amivel tökéletesen elégedett vagyok, tekintve, hogy sokan a csoporttársaim közül vagy nem is mehettek el, mivel nem volt meg egy tárgyuk (leginkább grammatika), vagy nem lett meg az egyik írásbeli vizsgarész ( szintén leginkább a grammatika, igen, itt ez a nagy mumus). Pont tegnap tudtam le az egész szarságot, és most örülök, hogy már azzal sem kell törődni, így Anglia töltheti ki a gondolataimat.
Emellett voltam K-DAY-en Debben, volt társaságom (Ritsu meg két csaj, akit ő szedett össze még régebben egy más kpop rendezvényen) meg találkoztam Ribi Rambóékkal meg Áronnal is, viszont kicsit kívülállónak éreztem magam, ugyanis nagyon kevés koreai zenét hallgatok már. Múltkor noha tartottam maratont, az Block B-re és még pár régebbi dalra korlátozódott, kb 2015-ig. Úgyhogy mikor mindenki felsikoltott (néhány visszafogottabb ember meg mosolygott és csendesebben örült) egy dal hallatán, én csak néztem, hogy "emmegmi".
OSzAKE idén kimarad, mert Anglia alatt van, úgyhogy max jövőre. de nem tudom. Valahogy egyre kevésbé a fanság miatt. mint inkább a fiatalságunk (mintha egy nyolcvanéves vénasszony lennék xd) és a sok emlék miatt térnénk vissza. Persze jönnek újdonságok mindig, de... nekem nem ugyanaz.
Ennyit tudtam most hirtelen, zsongok. xD Vigyázz, Anglia, hamarosan találkozunk!
Aktuálisan hallgatott dal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése