...avagy a világ egy -7 és -4 dioptriás szemüvegen keresztül

2014. április 21., hétfő

Ano... nem is tudom, miféle címet adhatnék ennek a bejegyzésnek. x3

Hát... igen. Még örülnék is a szünetnek, ha normális internetkapcsolattal rendelkeznénk. Persze így is jó, de na. Egy otakunak ez námgyú. :<<< (három tokás bácsi, Ritchan szerint xD) Tegnap ugyanis (kb. a BIGBANG Koewokikasete MV-je alatt) sikeresen lement az összes adatforgalom, ami volt. Így ismét netmegosztással írok. AMI MÉG MINDIG ROHADT LASSÚ!

Nömbaj. Megoldjuk.

Volt itt ugye uncsim. Niichan (öcsém x3) már két órával a vonata indulása(!) előtt szinte sírt, hogy menjünk már ki Alex elé. Apa meg én beadtuk a derekunkat és kimentünk, közben boltban is jártunk, ügyeket intéztünk, falubeliekkel beszélgettünk, satöbbi. Az egészben a legszebb az volt, hogy a vonata így is 17 percet késett, és mi másfél órával korábban kiértünk. Má' nagyon unatkoztam. xd

Miután hazahoztuk uncsimat (xd), az említett személy megtalálta a labdát, és focizásra invitált minket. Még szerencse, hogy úgy ahogy nagy az udvarunk. Amúgy míg itt volt, rengeteg időt töltöttünk kint, és ami még meglepőbb, öcsém is, aki annyi időt tölt a tévé előtt, ameddig tart a mese az M2-n (vagyis este nyolcig). De érdekes módon mostanában már nem is néz annyira sokszor, mint korábban.

Még elmentünk sétálni apummal meg öcsémmel meg uncsimmal. Miután hazaértünk, fürödtem, mert pénteken mentünk Bátorba vérvételre (xDDDD) meg a Csekőbe a tortákért+húst venni. Milyen hasznos dolog is a SZÉP-kártya. :3 xd Ezen kívül vettünk Mondot. *WWW* Ebben a hónapban két Mondot is kaptam, illetve az egyiket vettem. x3 Stoppal mentünk. És rohadtul szerencsénk volt, mert éppen kiértünk ide a stoppolóhelyünkre, az első kocsi fel is vett minket és az Inmedioig vitt (pont jó helyen tett le :3). Visszafele pedig annak ellenére, hogy gelsiek vettek fel, a ház előtt tettek le, cukcsik voltak. :3

Amúgy apummal szoktunk ilyet, hogy stoppal megyünk, egyrészt nem kell érte fizetni, másrészt van benne valami kis izgalomfaktor is. Meg így azért látszik, hogy az emberek mégse olyan ridegek egymással. ^^ Csak az a gond, hogy a mai fiatalok nem tennék meg azt (általában az idősebbek, középkorúak vesznek fel), hogy az ő drágalátos kocsijába idegen(ek) üljenek. De ez már egy másik történet. Csak az a gond, hogy manapság az emberek igenis néha rászorulnak, hogy stoppoljanak, de persze van, aki csak amiatt a bizonyos izgalomfaktor miatt csinálja, és az, hogy nincs költség, csak a ráadás, egy plussz pozitívum. De ez már megint egy másik történet. x3

Tehát elég gyorsan végeztünk, már 10 előtt itthon voltunk. Uncsim még aludt, fél egy körül láttuk jónak felkelteni. Azután ebédeltünk,  és niichan óhajára felvágtuk a tortákat. Sacher- és Oroszkrémtortát vettünk, nekem mondjuk a Sacher nem annyira ízlett. Az oroszkrém finom volt, igaz, ahogy apa mondta, tele volt b*szva gyümölcsökkel, niichan meg nem valami gyümölcsös, konkrétan az almán meg a banánon kívül nem sok mindent szeret. Hogy lehet így élni, teremtőm Istenem? D: Há' a gyümölcs az finom. owo

Alex megint kihívott minket focizni, aztán én, uncsim meg apum elkezdtünk röplabdázni. Hát, mit ne mondjak, elég béna voltam, de szerintem kevésbé, mint korábban, tekintve, hogy a telet tesiórán végigröpiztük. A labdajátékokat amúgy szeretem. :3 Megint mentünk sétálni, lejártam a lábamat konkrétan, egy ki**szott fóliáért, ami a falu másik végén van! >3< Nembaj, rám fért a mozgás.

Vasárnap reggel ment haza Alex, szombaton pedig anya csinált töltött dagadót, bár nekem... hát, nem azt mondom, hogy nem ízlett, de na. Én nem vagyok oda az ilyen nehezebb kajákért. Este pedig csináltunk egy kis szalonna- és kolbászsütést. Apa az ebéd alkalmával nagyon bezabált, így ő egy falatot sem evett, de mi fiatalok azért egy keveset csipegettünk. Már csak a hangulat miatt is érdemes volt megcsinálni a tüzet. :3

Volt egy vicces momentum (illetve több is, de most egyet emelnék ki x3):
Apa: - Hogy is hívják Debrecen polgármesterét? Kósa...?
Alex: - Kósa... szerintem Lajos. Igen, Lajos...
Apa: Szerintem nem... én másra emlékszem. Na fogadjunk egy pofonban, hogy nem Lajos!
Soracchin: - Na akkor megnézem.... *előkapja a telefonját és megnézni* KÓSA LAJOS!
Alex: *ordít* IGENIGENIGEN EZAZEZAZ~
Apa: - Na akkor nyertél egy pofont! *finoman arcon csapja unokaöccsét*

És Alex ordítása miatt elkezdtek ugatni a kutyák, és azon röhögtünk, hogy az utcán végigmegy az ugatás. xD Öcsém vagy 10 perc után is ott kacagott. :"DD :3

Tegnap meg ugye ment el, és már olyan délután öt fele haza is ért. Kicsit üres lett a ház, meg megint nem mozdulunk ki, de na. Mi nem az a család vagyunk. xD Inkább megy a laptop, a tévé meg a telefon, és csak ritkán jön ránk a mászkálhatnék, akkor meg a közeli erdőbe megyünk, vagy ünnepekkor (karácsony, szilveszter) és nyári szünetben rokonokhoz, leginkább uncsimékhoz ugye. Én pölö imádok ott lenni.

Már csak az utazás miatt is, főleg a Pesten való "átkelés" az, ami az egészben vonz. Nem szeretem annyira a falut. Túlságosan unalmas. Bezzeg egy nyüzsgő nagyváros... több az ember, a lehetőség, sok a közlekedési eszköz. Az OSzAKE is ugye Debrecenben volt, és annyira jó érzés volt, mikor a belvárosba ért a busz. Valahogy hiányzik ez nekem, hogy falun élek. Persze ez is szép, a természet közelebb van az emberekhez, a falu minden szélén erdő van, az más tészta, hogy mesterséges. De egy város azért mégiscsak jobban vonz. Bár mikor Zsófiékhoz bemegyek, és látom, milyen kis kevés helyük van a tömblakásukban, és nincs ilyen f@szántos kis udvaruk, mint nekünk a ház körül... Az más dolog, hogy volt, de na. Meg mennyivel több rendezvényre el tudnék jutni egy városban. Például Budapesten. Na ha ott laknánk, nem lenne ennyire elérhetetlen, hogy kijussak Mondoconra. Néha viszont azért hálás vagyok, hogy nem lakok Pesten, mert akkor nem becsülném meg azokat a pillanatokat, amiket ott töltök.

Na jó, én lépek, mert anya pipot kap. xDD (Idegbajt. x3) Most nem kaptatok képet. >:3
Sayonara~ ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése