Na itt egy pár féle témát kiírok magamból, egy nagy katyvasz lesz, szóval... xD

"Kényszerű" szünetemet töltöm itthon, legközelebb szerda délben, esetlegesen csütörtök reggel látom újra szeretett sárga, szabolcsis buszomat, mellyel egy héten mindössze kétszer... nos, utazok. Az ülök egy eléggé erős kifejezés lenne, ugyanis volt olyan, hogy konkrétan kiugrottam a buszból, mert annyira tömve volt, hogy ha az ajtó kinyílik, kiesek. XDD Na jó, ez mellékes. A tervezett témáim között nem szerepelt a hatos és negyed négyes járat bemutatása.

Igazából nem sok mindent csinálok itthon. Furcsamód nem vagyok fent éjfélekig, bár ez cseppet sem meglepő, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy az internetkapcsolatom továbbra sem jó és ismételten a telefonomról osztom meg a netet. Így hát nem csoda, hogy este 11 körül már az ágyat nyomom. x3 Általában felkelek olyan nyolc körül, viszont szabadidős tevékenységeim közé tartozik az olvasás, a zenehallgatás, mindenek előtt pedig a semmittevés. Most nem is inkább a velem történt dolgokról, hanem azon gondolatokról írok, amik pici buksimban megfordultak. :3

Felmerült így neechani körben az, hogy ki kéne menni a nyári Mondoconra. Hát, Yumecchin az jönne, de őt félti az anyja... Ritchan szerint őt dettó... Dayuucchin meg még nem kérdezett rá, bár igent vár válaszként. Ezzel szemben vagyok én, akit a szülei már másnap elengednének, csak a pénz állna az utamba (a vonat kerül sokba meg a belépő). Ezt valahogy nem értem. O.o Jó, igaz nekünk ott laknak Pesten túl keresztanyámék, és már rengetegszer megjártuk azt az utat, de akkor is... Ilyenkor érzem azt, hogy k*rva nagy szerencsém van anyáékkal. És hiába, még mindig nem fogom fel, mit kell ezt túlreagálni a szülőktől. Yumecchint nem úgy ismerem, hogy az első kocsmába betévedne leinni magát, és Flóról sem feltételezném ugyanezt. az útvonal megadott, a fél vasútállomás egyben a végállomás is, van GPS mindenki telefonján, internet- és mobilhálózaton egyaránt elérhetőek vagyunk. Ezen kívül 15 évesek, akik be vannak zárva a saját megyéjükbe, az iskola és lakóhelyük közé. Nekem már, mint írtam korábban, az is hatalmas élmény volt, hogy elmentem Debrecenbe. Na mindegy. Ilyenkor nem csodálkozom azon, hogy vannak olyan fiatalok, akik teljesen életképtelenek, mert fiatalkorukban nem szoktatták önállóságra őket. Természetesen ne állítom azt, hogy az én szüleimnek nem lennének fenntartásai vagy nem aggódnának, csak a túlzott féltést nem értem meg. Az olyan fiatalt, aki 15 év alatt egyszer, osztálykirándulás alkalmával volt Budapesten, míg más 7-8 évesen ott éli életét. Na mindegy.

Más téma gyün. :3

Mégpedig olyan, ami minden bizonnyal mind a nyugati, mint a keleti (elsősorban pop) zenék kedvelőit kiakasztja. x3 Remélem nem lesz annyira hülyeség az eszmefuttatásom. OAO Előre szólok, az alul írottak teljes mértékben szubjektívek, tehát ezt egy k-pop rajongó írja. BÉKÉRE TÖREKSZEM! Ennek ellenére lehetnek sértő megnyilvánulások. Ajjajj, lehet mégse kéne... QwQ Na de most már leírom... (jaj nekem...)

Kezdjünk hozzá. Hana, dul, set... *mély levegőt vesz*

Szóval. Én már alig hallgatok nyugati zenét. Szinte teljes mértékben áttértem a japán és koreai zenékre, elsősorban a koreaira. Az ok... tulajdonképp nem is tudom. Amióta úgy jobban megismertem a k-popot, egyszerűen már nincs kedvem amerikai zenét hallgatni. Egyszerűen... nem tetszik. Nem tetszenek a dalok, melyek arról szólnak, hogy "ÉN VAGYOK A LEGRAJABB ÉS MOST EZÉR' JÓL BEB*SZOK, MEG PARTI VAN, JUHÉ~", és az se érdekel, mit performance-ol Miley Cyrus egy alapvetően szerelmes dalra, vagyis pornószínésznőcskének érzi magát a színpadon. (Nem mondom, vannak nyugaton is értelmes előadók, de azokról alig hall az ember.) Valahogy (na vajon miért...) jobban bejönnek az érzelmesebb, értelmesebb(!), aranyosabb, mindezek ellenére energikus és karakteres srácok, a színpadon szexi dög, viszont közéletben igencsak szerény lányok, akik nem arról híresek, hogy ilyen meg olyan botrányt csináltak, meg hasonlók. Egy felületesen szemlélődő ember csak annyit vesz észre ebből a világból, hogy: "Ennek milyen haja van már, minek festi be kékre?", "Jézusom, fel nem venném azt a bundát vagy mit...", "Ez most fiú vagy lány?", "Teljesen kint van a combja, milyen egy r*banc, oszt' teszi itt közben a jókislányt...", és még sorolhatnám. Ajánlanám ezt a bejegyzést annak, akit érdekel a k-pop, meg az oldalon lévő egyéb cikkféleségeket is.

Ami még más a k-popban, az már maga a folyamat, ahogyan sztárrá válik valaki. Amerikában, vagy legalábbis erre nyugaton felteszed magad youtube-ra, esetleg elmész egy tehetségkutatóba vagy valahogy felfedeznek, csinálsz egy bandát és/vagy beajánlod magad valahol... Mindenesetre Dél-Koreában máshogy mennek a dolgok. Erről bővebben pedig itt olvashatsz, szintén a fenti oldalról. Nincs kedvem legépelni az ujjaimat, főleg mivel csak ismételném a szerzőt. x3 Maradjuk annyiban, hogy szegények igencsak meg vannak dolgoztatva, debüt előtt és után is.

Viszont van valami, ami már nem fogható rá a popipar felépítésére, az pedig a tisztelet. És hogy az ottani sztárok nem felejtik el, hogy a rajongóik nélkül sehol sem lennének. Rengeteg sztár elfelejti, honnan is indult, vagy egyszerűen csak megszokja a nagy felhajtást és rajongótábort, ami ezzel jár, és már nem tulajdonít a dolognak nagy figyelmet. Ez súlyos hiba.

Én ilyen gesztust, mint a képen, egyetlen mai nyugati sztártól se láttam még. És akkor még ejtsünk szót az adományozásokról is, amelyekből nem csak a sztárok, hanem a rajongók is kiveszik a részüket, sőt... Mert jöhet nekem akárki azzal, hogy de XY is adományoz, akkor is, szerintem nincs még egy ilyen összetartó közösség.

Habár... és most fognak az ázsiai zenék rajongói fújolni, hogy "miafrászkarikátírszteazzalakacskakisujjaddal". owo Inkább ne próbáld meg kiolvasni. xD Van egy nyugati banda, akik nagyban hasonlítanak a koreai bandákra, ez pedig a One Direction. Nem, nem szeretem, és nem, nem vagyok hater se. Semlegesek számomra. Mindössze néha a szemembe ötlik, hogy XY megosztotta ezt meg ezt a fényképet/állapotot, és a csapból amúgy is ez folyik, tehát az esélyem, hogy elkerülöm, egyenlő a nullával. Tehát még ők azok, akik viselkedésükben éppenséggel a koreai idolokhoz...nem azt mondom, hogy hasonló, de legalább nem olyan trágár a dalszövegük, mint amcsi tesóiknak. És azért ott is megy bőőőőven a fanservice, a bromance is, shipperek is akadnak szép számmal, fanficeket tömegével találni az interneten, még yaoi témában is. Tehát ez valami köztes állapot. Az már más tészta, hogy a performance-uk nem mérhető a k-pop idolokéhoz, és valahogy laposabbak is, mármint zeneileg. Legalábbis számomra. Mindazonáltal dühít, hogy egy idol kidolgozza szívét-lelkét, míg ez az öt fiatal srác szerepel az X-Factorban és máris nagyobb a hírnév, mint amit (szerintem!) megérdemelnének.

Kedvenc Bigbang-es koncertfelvételem... addig nem döglök meg, míg nem láttam őket élőben. *QQQQQ*

Tömegével vannak fent ilyen videók YT-on... Csak annyit kérek, nézzétek meg, és döntsétek el magatokban, kik is uralják jobban a színpadot.

Tavalyi k-pop dalokból álló mix...Azóta imádom, amióta hallottam. :3333

Nos, ennyi voltam. Remélem, egyik fandom se kövez meg érte... QwQ De néha túlságosan igazságtalannak tartom a diszkriminációt a keleti zenészekkel szemben, csak azért, mert "ferdeszeműek" és mert nem olyan a kinézetük és a viselkedésük, ahogy azt itt nyugaton megszokhattuk.